A személyhez fűződő jogok megsértését jelenti más képmásával történő bármilyen visszaélés. Ilyennek minősül a törvény szerint mindenekelőtt a képmás engedély nélküli nyilvánosságra hozatala. A szűkszavú jogszabályi rendelkezést a bírói gyakorlat töltötte meg tartalommal. Ez alapján a következő, fontosabb elveket kell figyelembe venni:

• 'képmásnak' minősül a személy bármilyen technikával, felismerhető, azonosítható módon történő kép megjelenítése;
• a 'nyilvánosságra hozatal' fogalmát tágan kell értelmezni, ide tartozik a bármilyen technikával történő sokszorosítás, forgalmazás, illetve a felvétel illetéktelen személynek történő átadása, azaz gyakorlatilag minden olyan cselekmény, amelynek eredményeképp a felvétel nyilvánosságra kerül;
• a nyilvánosságra hozatalhoz történő hozzájárulás nincs alakisághoz (pl. írásbeli formához) kötve, az akár szóban, akár ráutaló magatartással is megadható (pl. olyan rendezvényre történő belépéssel, ahol jól látható helyen (vagy akár a részvételi jegyen) fel van tüntetve, hogy a rendezvényről a nyilvánosságnak szánt felvétel készül);
• a hozzájárulásnak ugyanakkor mindig kifejezettnek kell lennie (önmagában az a tény, hogy a jogosult észleli, hogy róla a strandon fényképfelvétel készült, nem jogosítja fel a fotóst a felvétel nyilvánosságra hozatalára);
• a nyilvánosságra hozatalhoz történő hozzájárulást azonban sohasem szabad a jogosult terhére kiterjesztően értelmezni, mindig a felvételt készítő és a felvételen szereplő személy kapcsolatának, a társadalmi szokásoknak, illetve az eset összes körülményeinek alapos vizsgálata után dönthető csak el a megadott engedély konkrét tartalma. Így például egy közös nyaraláson készült csoportképen (a fotózás tudatában) szereplő személy nem hivatkozhat személyiségi jogainak megsértésére, ha a fotós baráti körben bemutatja a képet. Ugyanakkor a felvétel szereplője alappal tiltakozhat ugyanezen felvétel sajtóban, vagy nyilvánosan hozzáférhető weboldalon történő bemutatása vagy pl. reklámcélú felhasználása ellen;
• korábban megadott hozzájárulás alapján felhasznált fénykép újbóli, ezúttal hozzájárulás nélküli nyilvánosságra hozatala sértheti a személyiségi jogokat. Célszerű tehát minden újabb nyilvánosságra hozatal előtt kikérni a jogosult engedélyét, megjelölve az újabb közlés körülményeit is, hiszen elképzelhető, hogy akár a jogosult saját, akár a nyilvánosságra hozatal megváltozott körülményeire tekintettel már nem adná meg az engedélyt. Persze az sem kizárt, hogy előre kér a fotós engedélyt több nyilvánosságra hozatalra. Ilyenkor érdemes írásos szerződést kötni (tipikus példa a fotómodellek esete);
• fontos eljárási szabály, hogy a fenti hozzájárulás meglétét mindig annak kell bizonyítania, aki más képmását nyilvánosságra hozza (fontosabb esetekben tehát célszerű a hozzájárulást írásos formában kérni)

Mikor nem kell engedélyt kérni az érintettől a felvétel elkészítéséhez, illetve publikálásához?

• eltűnt (ismeretlen helyen távol levő) személyek képmásának nyilvánosságra hozatalára az illetékes hatóság engedélyt adhat.
• súlyos bűncselekmény miatt büntetőeljárás alatt álló személyekről készült felvételek is nyilvánosságra hozhatók hatósági engedély alapján
• a képmással való rendelkezési jog alóli leglényegesebb kivétel a nyilvános közszereplés alkalmával készült felvétel. A jogszabály szerint ugyanis a nyilvános közszereplés esetén nem kell engedélyt kérni a felvétel elkészítéséhez és nyilvánosságra hozatalához. Ez az általános törvényi megfogalmazás persze számos gyakorlati kérdést vet fel. Az első ilyen kérdés, hogy milyen megnyilvánulás számít nyilvános közszereplésnek. A jogirodalom álláspontja szerint a társadalom életét általában befolyásoló, akár az országos, akár a helyi viszonyok alakulását meghatározó, vagy ilyen célzattal létrejött nyilvános rendezvényeken, eseményeken történő szereplés tekinthető közszereplésnek. Tipikusan ilyen a kulturális, társadalmi, politikai rendezvényeken, gyűléseken történő felszólalás, nyilvános szerepvállalás. Közszereplő ez esetben bárki lehet, ez a minősítés nem kötődik semmilyen formális társadalmi vagy jogi státushoz (pl. parlamenti vagy önkormányzati képviselői mandátumhoz, köztisztviselői szolgálati viszonyhoz, stb.) A közszereplés tényét tehát pusztán a köz érdekében való megszólalás, szerepvállalás alapozza meg. De vajon kiterjed-e az engedélykérés alóli törvényes mentesítés a nyilvános közszereplés alkalmával aktívan szerepet vállaló (például megnyilatkozó, agy egyéb módon, pl. egy zászló kitűzésével lobogtatásával vagy akár meggyújtásával, transzparens hordozásával stb. tevékenyen közreműködő) személyek mellett a puszta résztvevőkre, akik csak passzív módon vannak jelen az eseményen? Erre a kérdésre már nehezebb egyértelmű választ adni. A jogirodalomban két felfogás is létezik, az egyik szerint amennyiben egy esemény nyilvános közszereplésnek minősül, akkor gyakorlatilag minden azon (akár aktív, akár passzív módon) részt vevő személyről készíthető engedélye nélkül felvétel, és ez nyilvánosságra is hozható. Egy másik, árnyaltabb felfogás további megkülönböztetést tesz a passzív résztvevők csoportján belül is. Eszerint nem mindegy, hogy valaki valamilyen közfeladat érdekében, vagy valamilyen érték közvetítéséből akár passzív módon is részt vállalva (azaz jelenlétével valamely társadalmi vélemény mellett nyilvánosan kiállva) vesz részt egy ilyen eseményen, vagy puszta érdeklődőként, megfigyelőként. Ez utóbbi álláspont gyakorlati érvényesítése igen nehéz, hiszen nem feltétlenül látszik például egy politikai gyűlésen a tömegben álló személyről, hogy ő most értéket közvetít, vagy csupán (pl. politológusként vagy szociológusként) szemlélődik. Ilyenkor mindenesetre az a tanács adható, hogy valóban csak a helyszínen álldogáló, nem jelvényekkel, zászlókkal dekorált személyekről inkább ne készítsünk portré jellegű felvételeket engedélyük nélkül. Eljutottunk oda tehát, hogy a közszereplőkről bizonyos feltételekkel készíthetők felvételek engedélyük nélkül is. A nyilvánosságra hozás módja is lehet jogsértő, annak ellenére, hogy a fotó nem olyan módon készült.

Sokszor felmerül a kérdés a képmáshoz fűződő személyiségi joggal kapcsolatban, hogy az utcán, egyéb nyilvános helyen készített felvételen szereplő személyeknek (pl. járókelőknek) sérül-e bármilyen joguk a felvétel engedélyük nélkül történő elkészítésével, illetve nyilvánosságra hozatalával. A bírói gyakorlat e kérdéssel kapcsolatban alakította ki az ún. tömegfelvétel fogalmát. Eszerint a képmás nyilvánosságra hozatalának tilalma nem vonatkozik a nyilvános eseményekről, rendezvényekről, táj- és utcarészletekről készült felvételekre, amikor tehát az ábrázolás módja nem egyéni, amikor a felvétel összhatásában örökít meg a nyilvánosság előtt lezajlott eseményeket. Az elv viszonylag egyszerű, gyakorlati példák hosszú sorát lehetne itt felvonultatni: fénykép elkészítése esetén ugyanúgy nem kell engedélyt kérni a bécsi Belvedere lépcsőin üldögélő turistáktól, mint a Stefansdom sarkánál egy babakocsit a képbe betoló narancssárga hajú punk fiatalasszonytól, vagy egy rock koncerten az első sorokban kivehető arcvonások tulajdonosaitól. Ugyanakkor a kivétel alól is van kivétel. A bírói gyakorlat szerint ugyanis a fent meghatározott tömegfelvétel esetén a nyilvánosságra hozatalkor a felvételen ábrázolt személy hozzájárulására van mégis szükség, ha (az összes körülményre tekintettel) megállapítható a felvétel egyedisége, egyéni portré jellege.

p@jor.hu | Home